A silófólia-töltés a tartósítás és tárolás jövője

A takarmányok tartósításának szükségessége

A címben megfogalmazott gondolat aktualitását az a sajnálatos megállapítás adja, miszerint ma a tartósított szálas- és tömegtakarmányaink döntő hányada legfeljebb közepes, de inkább csak gyenge minősítést kap, akkor amikor ezek a kérődző állatállományunk legtermészetesebb élelemforrásai. Jelentőségüket mi sem támasztja alá jobban mint az, hogy az említett állatfajok energiaszükségletének kétharmadát és fehérjeszükségletének pedig háromnegyedét, ezekből állítjuk elő. Ennek biztosításához a legfontosabb takarmánynövényeink közül a kb. 150.000 hektáron termesztett lucernát és 100.000 hektáron termesztett silókukoricát kell megemlítenünk. Az előzőből megközelítőleg 1 millió tonnát, a másodikból pedig ennek a háromszorosát szilász, vagy szenázs formájában adjuk az állatok elé. Annak ellenére, hogy a termését alapvetően legeltetéssel, vagy szénaként hasznosítjuk, feltétlenül meg kell említenünk még az egy helyi értékkel nagyobb termőterülettel rendelkező gyepfelületeket is, melyekről ha kisebb arányban is, de tetemes szenázs, vagy szilázs mennyiségeket tudunk betakarítani.
Ezen szálas- és tömegtakarmányok felhasználásának mindezeken túl az ad még kiemelt jelentőséget, hogy a nagy szárazságokban és az esős időszakok változatos igényén át a téli hónapokban is garantált minőségű és nagy volumenű takarmánybázis alapját kell, hogy képezzék. Ezt a feladatot az adott követelményrendszerek függvényében egyrészt szárítással, másrészt pedig erjesztéssel tudjuk megvalósítani. A jó minőségű erjesztett takarmányokból kérődző állatállományunk testtömegének naponta mintegy 3 %-át eszi meg. Ezt a mennyiséget egy nem olcsó szántóföldi oldal mellett ma is még igen nagy veszteségekkel jellemezhető konzerválási eljárással állítjuk elő. Célként ezért olyan tartósítási és tárolási technológiák kialakítását kell megjelölnünk, melyek a lehető legjobb erjedési folyamatokat, a lehető legkisebb veszteségek mellett valósítják meg. Ehhez egyrészt a tárolt takarmányhalmazok élettevékenységének leállítása miatt anaerob körülményeket kell létrehozni, majd ezt követően azoknak a mikroorganizmusoknak az életfeltételeit kell megteremtenünk, melyek szervessav-termelésükkel gyors pH-csökkenést idéznek elő, majd ezt követően a nem disszociált szervessav-hányad mikrobagátló hatásának köszönhetően a káros mikróbák elszaporodását és élettevékenységét is meggátolják.

A tartósítás elmélete

A takarmánynövények betakarításuk után, sőt a tárolás folyamatuk alatt is folytatnak addig élettevékenységet, amíg a halmazokban kialakuló sejtlélegzési folyamatokhoz szükséges oxigéntartalom rendelkezésre áll. A betakarított növények felületén 103-107 db. mikróba található. Abban az esetben ha a tárolóban megfelelő tömörítési viszonyokat állítunk elő, akkor a növényi élethez szükséges oxigén egy-két nap alatt elfogy. A fermentáció első szakasza azoknak a baktériumoknak kedvez, melyek döntően ecetsavat termelnek. Hatásukat csak gyors pH-csökkentéssel lehet megszüntetni, melynek hatására jelentősen mérsékelhetők a silózási veszteségek is. Célunk ezért az, hogy a tejsavbaktériumok működését megfelelő mennyiségű vízben oldható szénhidráttal fenntartsuk, hisz a pH értékének egy határon túli csökkentésével saját élettevékenységüket is gátolják.
Akkor ha az erjedés feltételrendszere nem tökéletes, a folyamat első és második(fő) szakaszának időtartama az optimális1-3 napról, 1-2 hétre is megváltozhat. A kritikus pH tartalom elérése a megerjedt takarmány stabil állapotot eredményez, ellenkező esetben viszont másodlagos erjedési folyamatokkal kell számolnunk. A tökéletes anaerob feltételek kialakításával hosszú időtartamú tárolást érhetünk el. A megerjedt takarmányok hibás kitárolása oxigén bejutását idézi elő a halmazba, ami a penész- és élesztőgombáknak köszönhetően utóerjedést indít be. Ennek hatására a pH és a halmaz hőmérséklete fokozatosan megemelkedik, majd rothasztó baktériumok megjelenésével, toxintermeléssel és azzal párhuzamosan jelentős táplálóanyag-veszteséggel kell számolnunk.
Az erjesztendő takarmánynövényekben vannak olyan ásványi anyagok, ammónia és egyéb szerves savak, melyek a fermentációs folyamatot, illetve a pH gyors csökkenését gátolják. Mivel a természetes erjedőképességet alapvetően az ezen anyagok együttes mennyiségét kifejező pufferkapacitás és az erjeszthető szénhidráttartalom mennyisége határozza meg, az erjeszthetőség fokmérőjeként a cukor és a pufferkapacitás hányadosa is elfogadott egység. Értéke a nehezen fermentálható anyagok esetén 0,6-2, a könnyen erjeszthető anyagok esetén pedig 5-11. Az erjesztésre váró takarmányok optimális szárazanyag-tartalmát úgy kell megválasztani, hogy a működő tejsav mennyiségét olyan folyadékmennyiségben definiáljuk, mely a legintenzívebb pH-csökkenést fogja eredményezni. Az optimális hatást a nedvességtartalom fonnyasztással történő beállításakor a sejtlében ébredő ozmótikus nyomásviszonyokra vezethetjük vissza. Ezzel szemben a magas nyersrost-tartalom a tökéletes tömörítést gátló hatásával, valamint a tejsavbaktériumok szénhidrátok bezárása kapcsán előálló kiéheztetésével visszafogja az erjeszthetőség intenzitását. Mivel csak kevés takarmánynövényünk tartozik a könnyen erjeszthetők csoportjába, ezért azok természetes erjedőképességét is javítanunk kell. Ezt megvalósíthatjuk a szárazanyag-tartalom növelésével, adalékanyagok alkalmazásával, illetve ezek együttes és megfelelő arányú alkalmazásával. A takarmánynövények silózásakor a tartósítás és tárolás komplex folyamatában különböző veszteségforrásokkal kell számolnunk. Ezek egy része a szántóföldön, a másik pedig a tárolás alatt ébred. Ezek között mindkét esetben találhatunk kiküszöbölhető (pl. lécsurgás, másodlagos- és utóerjedés, tárolás alatti és kitároláskori aerob veszteségek stb.) és nem kiküszöbölhető (pl. lélegzési, fermentációs, fonnyasztási stb.) tényezőket. A szántóföldi veszteségeket alapvetően a mechanikai, lélegzési és kilúgzási, a tárolás alatti veszteségeket pedig a lélegzési, fermentációs, lécsurgási, felületi, denaturálódási másodlagos- és utóerjedési stb.) veszteségek adják. Értékük mindkét esetben, valamint a takarmányok erjeszthetőségi mutatója és a tárolási eljárások alapján, 15-20 % között alakul.

A tartósítás és tárolás gyakorlata

Takarmánynövényeink fermentatív képességének alakulását alapvetően az erjeszthető szénhidrát- és fehérjetartalom, illetve a pufferkapacitás együttesen határozzák meg, a tartósítási folyamat hatékonyságába viszont a kémiai összetételen túl lényeges befolyása van a műszaki-technológiai színvonalnak és a technológiai fegyelem mértékének is. A szálas- és tömegtakarmányok összetett silózási folyamata ezek szerint már a szántóföldön megkezdődik. A szálastakarmányok betakarításakor a kaszálás az első munkaművelet, mely alapjaiban meghatározza a takarmányok minőségét. A nagy hozamú, valamint legeltetésre is használt gyepek betakarítására a rosszabb talajállapothoz is könnyen alkalmazkodó dobos vágószerkezetek, a jobb talajadottságok és kisebb hozamú pillangósoknál a mellső, vagy oldalt függesztett tárcsás kaszaszerkezetek felelnek meg. Az utóbbiak betakarítására kizárólagosan a hengeres-szársértős rendszerű tárcsás-rotációs kaszákat kell alkalmazni, melyeknél kisebb termőterületek esetén a 3,0 m-es munkaszélesség, nagyobb táblaméreteknél pedig az 5 m feletti munkaszélesség a megfelelő.
Az időjárási kockázat hatására kialakuló szántóföldi veszteségeket a rendterítőkkel és rendrakókkal, illetve a többfunkciós univerzális gépek alkalmazásával minimalizálhatjuk. A művelet úgy hozza összhangba a szár és a levél nedvességleadási viszonyait, hogy egyben lerövidíti a teljes növény száradási idejét is. A nagy állatállománnyal és ahhoz tartozó területen gazdálkodó vállalkozások számára a nagy munkaszélességű és teljesítményű vontatott rendterítőkből és rendrakókból álló két-gépes, ezzel szemben a szerényebb lehetőségekkel rendelkező gazdaságok és kisebb termőterületek esetén pedig az alacsonyabb teljesítményszintű és kisebb munkaszélességű univerzális egy-gépes rendkezelő technológia ajánlható. A rendterítést kivéve a lucerna lényegesen kényesebb rendkezelési munkáinak elvégzéséhez vezérelt ujjas rendkezelő gépek szükségesek.
A szálastakarmányok egy- vagy kétmenetes betakarításában a kisteljesítményű függesztett és vontatott rendszerű, lengőkéses és tárcsás, illetve dobos aprítószerkezetű, valamint a vontatott vagy magajáró, tárcsás és dobos aprítószerkezetű nagyteljesítményű berendezéseket alkalmazzuk. Az aprítási folyamat kiegészítő szerkezeti elemeként passzív (pl. törő- és zúzóbetét, törőléc és zúzófenék, illetve zúzókosár), vagy aktív zúzóegységeket alkalmazunk. Az etetőszerkezettel és tárcsás, vagy dobos aprítóval kiegészített kisszecskázók a napi zöldtakarmány-készítés mellett rendfelszedővel, valamint egy- és kétsoros silókukorica adapterrel szenázs és szilázs előállítására is megfelelnek. Felszereltségük függvényében a nagyteljesítményű magajáró szecskázók a szálastakarmányokon túl alkalmasak silókukorica és kukoricaszár, valamint cső- és teljes növényi zúzalék készítésére is. A minőségi végterméket megkövetelő és kisebb állatállománnyal rendelkező gazdaságok berendezései az alacsonyabb teljesítményű, de jó munkaminőséget biztosító tárcsás rendszerű gépek. Ezzel szemben a dobólapátos ventilátorral felszerelt, dobos rendszerű szecskázók már nagy teljesítményükkel és kifogástalan munkaminőségükkel a nagygazdaságok vezérgépei. A szemroppantó hengerekkel és zúzódobbal ellátott, ventilátorral egybeépített, dobos rendszerű szecskázók egyértelműen a legkorszerűbb nagyteljesítményű konstrukciók.
A tartósított takarmányok minőségének megóvása érdekében a tároló létesítmények optimális kialakításán túl további célunk a kiszolgáló műveleteknek, illetve a betárolás, a tömörítés és a lezárás munkafolyamatainak, a takarmányok fizikai és erjedésbiológiai jellemzőihez történő igazítása. A tárolók, mint hagyományos konstrukciók két fő csoportját a falközi és a torony silók reprezentálják. Tervezésük az állattartó telepek igényeihez igazodó befogadóképesség, a be- és kitárolás teljes gépesítettség, az alacsony beruházási- és műveleti költség-, illetve élőmunka-felhasználás, az összhangban dolgozó kiszolgáló oldal, a minimális energiafelhasználás, illetve tartósítási és tárolási veszteségek, valamint a minimális környezetterhelés meghatározását jelenti. Az ideiglenes létesítményekkel szemben a több oldalról körülhatárolt falközi silókban lényegesen kisebb táplálóanyag-veszteséggel lehet jó minőségű és stabil takarmányokat készíteni. Tervezésük alkalmával az oldalfalak magasságát az optimális tömörítési viszonyok kialakításán túl a kitermelőmarók működési magasságával, a silótér alapterületét az előzőeken túl a szállítójárművek manőverezéséhez történő igazításával, az oldalfalak számát a gazdaság igényeinek és műszaki hátterének megfelelő kialakításával, valamint a felhasználás ütemhez igazodó, teljes keresztmetszetre vonatkozó kitermeléssel kell figyelembe venni.
A gyakorlatban a könnyű csapadékvíz-elvezetés, a kisebb szállítójármű-igénybevétel, a gyors szállítójármű-ürítés, a töltés közben megkezdhető silólezárás és a relatíve alacsony fajlagos beruházási költségek hatására a három oldalról zárt falközi betonsilók terjedtek el. A jelenleg is meghatározó tárolási hányadot képviselő létesítmények feltöltési ütemét a geometriai méretek és a gépi technológia függvényében 550-750 kgm-3 térfogattömeg és maximum 30 cm-es rétegvastagság mellett, 1-3 mint-1-ben adható meg (Orosz, 2006). A fermentáció alatt a szilázs- és szenázshalmazok tömörödésekor a halmazszerkezetben jelentős változás nem megy végbe, így a szükséges térfogattömeget a betárolás alkalmával megfelelő tömegű és kerékterhelésű traktorok üzemeltetésével kell létrehoznunk. A korszerű járvaszecskázóknál beállítható szecskahossz-tartomány a tökéletes tömörítéshez szükséges l80<20 mm-es értéket biztosítja. A tartósított takarmányok minőségére döntően kihat a kitermelés művelete is, melynek tervezésekor az anyagféleségektől, konstrukciótól, kitárolási rendszerektől függő azon optimális kitermelési felületet kell figyelembe venni, melyet a rétegvastagsággal jellemezhetünk.
A falközi silókkal szembeni kedvezőbb erjedésbiológiai feltételeket a magasabb műszaki színvonalat képviselő toronytárolók biztosítják. A nagyobb beruházási költségigényű eljárás a mintegy 20 %-kal magasabb térfogattömegeknek, a környezeti hatásokkal szembeni hatásosabb védelemnek és az utóerjedés minimális valószínűségének köszönhetően, érezhetően kisebb veszteségekkel rendelkezik. A jelentős beruházási költségeknek és a kitermelési művelet konstrukciós hiányosságainak köszönhetően a ma már csak minimális számban alkalmazott 6,7-9,0 m átmérőjű létesítmények tervezését a napi kitárolt mennyiségek és az ezzel szoros összefüggésben álló, 15-20 cm-ben megadható rétegvastagságokra kell alapozni. A teljesen gépesíthető anyagmozgatású, bizonyos esetekben tökéletesen légzáró és 600-1000 m3 befogadóképességű tornyok, a horizontális létesítményekkel szembeni tökéletesebb erjedési viszonyoknak, valamint a telepek 80-100 th-1 be- és 30-40 th-1 kitárolási teljesítményének, illetve több mint 50 %-kal kisebb élőmunka-felhasználásának köszönhetően, 10-15 %- kal kisebb energia- és tárolási veszteségekkel rendelkeznek.

Tartósítás és tárolás korszerűen

A mezőgazdasági termelés és takarmányozás kihívására az elmúlt években hazánkban is megjelentek a nyugat-európai és tengerentúli gyakorlatban már jól bevált és jelenleg legkorszerűbbnek mondható, igen kedvező fajlagos költség-, valamint energiafelhasználással rendelkező, az ágazat takarmányellátását elviekben is új alapokra helyező silófólia-töltő présberendezések, melyek a különböző anyagféleségeket egy fésűs-hengeres présegységgel juttatjuk a speciális, háromrétegű fóliatömlőkbe. A módszer alkalmas a már említett szálas- és tömegtakarmányaink, nedves és szárított egészszemű és aprított szemes terményeink, növényi zúzalékaink, valamint egyéb mezőgazdasági melléktermékeink (cukorrépaszelet, sörtörköly, csemegekukorica-csuhé, rostaaljak stb.) szemesen és szecskázott, vagy bálázott formában történő tartósítására. A minőségi takarmány végtermékeket előállító eljárás a hagyományos falközi rendszerű silózási technológiákat nemcsak az elavult silóterek rekonstrukciója esetében fogja fokozatosan kiváltani, hanem utolérhetetlen előnyeinek köszönhetően (pl. a konzervatív veszteségforrások jelentős csökkentése, a tárolt takarmányok lényegesen jobb tápanyag-hasznosulási mutatói, praktikus kivitelezhetőség és alkalmazhatóság stb.) az induló beruházások esetében is egyre több teret harcol ki magának.
A traktor, illetve külön belsőégésű motoros meghajtású stabil és mobil, valamint széles teljesítményskálával rendelkező gépek közül kiemelkednek mind darabszámukat, mind pedig minőségüket és megbízhatóságukat tekintve, a Bag Budissa Agroservice GmbH. német cég által gyártott és a Budissa Hungária Kft. által forgalmazott Bagger gépcsalád tagjai.
A fóliahengeres tárolástechnológia alapgépei TLT hajtásról üzemelő és a meghajtó erőgép hidrosztatikus rendszeréhez kapcsolódó présberendezések, melyek teljesítményigénye 48-120 kW, egyelőre sajátmotoros berendezéseket nem alkalmazunk. Hazai adottságaink és viszonyaink között a legnagyobb darabszámban a Bagger RT 7000 típus terjedt el, de a kisebb teljesítményű, illetve bálatöltésre alkalmas (Bagger Flex Tuber 5603 és Bagger MR 802) egyedek is megtalálhatók. A felhasznált fóliahengerek átmérője 1,2-3,6 m, a névleges vastagságuk 0,24 mm, míg hosszuk a gyakorlatban 40-150 m között változik. A gépek teljesítményintervallumának alsó értékei a nehezen betölthető lucernaszenázsok és szilázsok esetén, a felső értékek pedig a könnyen betárolható anyagoknál (cukorrépaszelet, silókukorica stb.) és nagyteljesítményű homlokrakodóval történő kiszolgálás esetén jelentkeznek. A nagyteljesítményű gépek minden féle anyag préselésére alkalmasak, a legkisebb tag viszont praktikusan a szemes termények, a répaszelet és a törkölyök betárolást végzi. Kiszolgálásukhoz egyrészt nagy raktérfogatú szállítójárművek, vagy nagy kanálméretű rakodógépek szükségesek. A nehezen erjeszthető anyagok esetén a fermentációs folyamat vezényléséhez, vagy az aerob stabilitás fenntartásához adalékanyagokat használunk, melyeket közvetlenül a préselés előtt juttatjuk ki.

A présberendezések takarmánybehordó asztala az utóbb említett két, nagyobb teljesítményű gép esetében csak méreteiben eltérő, de azonos szerkezeti kialakítású részegység, melynek váza hegesztett profilacél elemekből került kialakításra úgy, hogy egy csapágyazott csuklószerkezeten keresztül kapcsolódik a gép vázához.
A takarmányféleségek, tömörítő hengerhez történő továbbítása gumiheveder segítségével megy végbe, mely heveder a behordóasztal vázához csapágyazott hengereken keresztül illeszkedik. A csapágyazás kialakítása a használat során lehetőséget biztosít a fellépő hevedernyúlások kompenzálására, megoldva egyúttal az utánállítási feladatokat is.

A gumiheveder mozgatása hidromotor segítségével, lánchajtású fordulatszám-csökkentés közbeiktatásával történik úgy, hogy a heveder sebessége fokozatmentesen szabályozható. A behordóasztal munkahelyzetből szállítási helyzetbe való átállítása hidraulikusan, a központi kezelőpult vezérlőszerveinek segítségével oldható meg, míg a behordóasztal szállítási helyzetben mechanikusan is rögzítésre kerül. Ezzel ellentétben a RT 6000-es típusnál a takarmányok betárolása egy fogadógaratba történik, mely garat a tömörítőhengerhez közvetlenül csatlakozik.

A préselés művelete egy fésűs kialakítású, forgó hengerrel megy végbe, melynek váza megfelelő falvastagságú acélcső és melyre a préselő fésűk íves kialakításban kerülnek felerősítésre. A fésűk élére külön kopólemezek vannak rögzítve, melyek a használat során megakadályozzák a teljes fésűelem tönkremenetelét. A henger speciális csapágyazással rendelkezik, így alkalmas a henger relatíve nagy hosszúsági mérete okozta rezgések, illetve a dinamikus igénybevételek hatásának kompenzálására is. Az egység mechanikus meghajtású, mely meghajtást egy bolygókerekes szöghajtómű segítségével és erőleadó tengely közbeiktatásával, közvetlenül az üzemeltető erőgépről kapja. A tömörítő hengerek hosszúsága típusonként változó és ez az érték alapvető befolyással bír a gépek teljesítményére vonatkozóan is.
A betárolt takarmányféleségek fellazítását oszlató tüskés hengerek végzik, hajtásuk fokozatnélküli fordulatszám-szabályozás mellett, hidrosztatikus rendszerben történik.

A RT 7000 silófólia-töltő présberendezés

Oszlató hengerekkel, mint kiegészítő szerkezeti egységekkel csak a RT 6700 és RT 7000 típusok rendelkeznek, egy valamint kettő darabbal gépenként.
A tömörítés művelete alatt a fóliatömlőkben kialakuló nyomásviszonyok és azok nagysága, hidraulikusan fékezett dobokra felcsévélt acélsodrony kötélzet, valamint egy, a tömlők átmérőjéhez igazodó rácsos hátfal segítségével, a takarmányféleségek tulajdonságainak függvényében kerül beállításra. A kötelek visszacsévélése a központi kezelőpultról, hidromotoros rendszerben oldható meg.
A gyakorlatban a betárolás megkezdésekor a megfelelő állapotú, vagy az erre a célra előkészített területre szállított silófólia-töltő gépet a 7.sz. táblázatban megadott teljesítményszükséglet - értékkel jellemezhető traktorhoz, mind mechanikusan (TLT - és függesztőrendszer illesztés), mind pedig hidraulikusan hozzákapcsoljuk. Ezt követően a berendezés fóliatartó alagútjára felhelyezzük az adott takarmányféleségekhez és technológiához tartozó, megfelelő hossz- és átmérőmérettel rendelkező, harmonikaszerűen összehajtogatott, speciális összetételű és többrétegű, megközelítőleg 0,25 mm vastagságú tárolótömlőt. Ennek lezárását az első néhány menet kihúzása után a tömlővég elkötésével, vagy speciális "C-sín" felhasználásával hajtjuk végre. A visszatérő-fékező köteleknek a tömlővég mögé szorosan felállított támasztó és fékező kötélrácsos hátfalra történő rögzítését követően, a töltés művelete megkezdhető.
A fóliahenger betárolásakor a folyamatos üzemnél valamivel nagyobb nyomásértékekkel induló művelet a továbbiakban az adott terményféleségekre vonatkozó (pl. lucernaszilázsnál 55-60 bar, silókukoricánál 35-40 bar, répaszeletnél és törkölyöknél 6-10 bar) nyomásértékek mellett folytatható. A préselés alatti mindenkori nyomásviszonyok nagyságáról a fóliatömlőkön található, gyárilag felvitt mérőjel nagyságának megváltozása ad megfelelő támpontot. A tömörítés folyamán a tartósításra kerülő takarmányok szárazanyagtartalmának folyamatos ellenőrzése mellett a fóliatömlőkben, a behordóasztal anyagtovábbítási sebességének és az oszlatóhengerek fordulatszámának, valamint a csévélődobok fékezésének együttes szabályozásával, a falközi silóknak megfelelő térfogattömegek (550-700 kgm-3), biztonságos tömlőgeometria mellett biztosíthatók.
A töltés folyamatának befejezésekor a támasztófal leválasztásra kerül, az acélsodronyköteleket a csévélődobokra vissza kell tekerni, a fóliatömlő elzárásához pedig a présgéppel olyan mértékben kell eltávolodni, hogy a fóliaalagútról az utolsó meneteket levéve a tömlővég a fennt említett módon elköthető legyen. A műveletek egy fő kezelő és egy fő kiszolgáló személyzet biztosításával, folyamatosan végrehajthatók. A berendezések legfontosabb műszaki és technológiai jellemzőit a következő, 2. táblázatban foglaltuk össze.
A technológia üzemi alkalmazását és egyre növekvő hazai elterjedését jellemzi, hogy mintegy 40 üzemben a betárolt takarmányok mennyisége napjainkig elérte a közel 250 ezer tonnát. Legnagyobb volumenben, megközelítőleg 60 %-ban lucernaszenázs és 30 %-ban gyári cukorrépa-szelet tartósítására került sor. Emellett számottevőnek mondható még a kb.10 %-os részarányt mutató nedves szemeskukorica-dara, silókukorica, szem-csutka keverék, csöveskukorica-zúzalék és őszi árpa mennyisége is, de emellett a mezőgazdasági melléktermékek közül a sörtörköly és a csemegekukorica-csuhé erjesztésére is egyre több példát találhatunk.

A Bagger silófólia-töltő berendezések műszaki és technológiai jellemzői

A silófólia-töltők fejlesztési irányai:
Az Európai gyakorlati tapasztalatokat összegyűjtve- természetesen a magyar gazdák értékes tapasztalatait is felhasználva- a fejlesztések az egyszerűbb alkalmazási lehetőségek elérését célozzák. A Budissa Bag vállalatcsoport szakemberei által kifejlesztésre került a végfal nélküli úgynevezett "ANKERKERESZTES" fékezési eljárás mely kiküszöböli a kétoldali acélsodrony alkalmazását, így egyszerűbbé válik a munkahelyzet váltás, valamint biztonságosabb a munkavégzés.
Az egyszerűbb munkahelyzetbe állítást teszi lehetővé az "Budissa Bag Profi" fantázianevű gépkialakítás, mely a szállítási helyzetből való munkahelyzetbe állítást nagymértékben leegyszerűsíti.
A gép vonószerkezete szabadalommal védett csuklós szerkezet, melynek működtetése a traktor vezetőfülkéjéből végezhető, így a gép szállítási helyzetből munkahelyzetbe állítása rövid idő alatt, átállás nélkül megvalósítható.
Kimondottan a magyar tapasztalatok alapján a RT 6000 típusú garatos kivitelű silótöltő présgépet is elláttuk boltozódást megakadályozó oszlatóhengerrel, mely a garat aljában helyezkedik el és hajtása hidromotorral történik.
A homogénebb tömörítési viszonyok biztosítását, ezen keresztül a fóliahenger felső rész hullámosodásának megakadályozását a fóliaalagút behajtható meghosszabbítása teszi lehetővé. A csuklós rendszer alkalmazása feltétlenül szükséges a közúti vontatás megengedett szélességi méretének betartásához . A legújabb gépek távirányítható, hidraulikus vagy elektromos működésű emelő szerkezettel vannak ellátva, melyek segítségével könnyebbé válik a nagy átmérőjű, és nagy súlyú fóliák felhelyezése.
A jövő gépei a saját motorral rendelkező gépek, melyek telepen belül önálló helyváltoztatásra képesek, valamint működtetésükhöz nem szükséges külön erőgép. Nagyobb Budissa Bag gépek már elérhetők saját motoros kivitelben is.