Vannak még kérdései az Budissa Bag fóliatömlős technológiával kapcsolatban?

"Vannak még kérdései a cukorrépaszeletekre vonatkozóan", ezzel a címmel jelent meg az első füzet, amely egy takarmánnyal és a fóliatömlős silózás technológiájával foglalkozik. A 6 nyelvre lefordított 20.000 db füzetet gyorsan elkapkodták. Tehát vannak, akiket érdekel a "fóliatömlős silózás" eljárása A technológia, amely a hatvanas évek német mérnökeinek ötlete, az 1990 -es évekig Európában gyakorlatilag semmilyen szerepet nem játszott.
1993 óta az eljárás több mint 15 európai országban felhasználókra talált. Amikor 18 évvel ezelőtt az első fóliatömlőket Európában megtöltötték, nem voltak európai tapasztalatok az eljárással kapcsolatban.

Sok mindent empirikusan vezettek le. Csak a szász tartományi mezőgazdasági intézet tudományos munkatársai (Dr. Olaf Steinhöfel és mások) és a Mecklenburg - Vorpommen-i tartományi intézet tudományos munkatársai (Dr. Wolf és mások), valamint a cukorgyárak munkatársai által végzett vizsgálatok eredményezték a fontos megállapítást: "A természetes tejsaverjedés biológiáját a gyors levegőlezárás és a fóliatömlőben történő optimális tömörítés hatásosan elősegíti." Még maguk a szkeptikusok is aligha vonhatják ezt kétségbe. De tudjuk mi ezt teljesíteni?

Az összes résztvevőre ható tudományos nyomás gyorsabban nő, mint eddig. Ez azt jelenti, hogy a maximális rugalmasságot és a pénzügyi cselekvő képességet minden időben meg kell őrizni. Ez legjobban a rugalmas rendszerekkel történik, mint a fóliatömlős silózás, amely gyorsan amortizálódik. A betonépítmények nem kalkulálható kockázattá válnak. Csak a termékegységenkénti költségek számítanak, valamint az a lehetőség, hogy a költségek szükség esetén a legrövidebb időn belül hozzáigazíthatók legyenek. Az utóbbi időben csak olyan gyártási láncok érvényesülnek, amelyek a darabköltségeket jelentősen csökkentik, és a rendelkezésre álló technika maximális leterhelését garantálják. Éppen ebből az okból kifolyólag nem lehet a fóliatömlős silózási eljárás mellett eltekinteni.

A jelen kiadványt az Budissa Bag fóliatömlős silózási eljárás Németország keleti részébe történt bevezetésének 10. évfordulója alkalmából készítették és egy silózási rendszer történetéről, előnyeiről, problémáiról és a jövőbeli lehetőségeiről szakszerű információval szolgál. Dr. agr. Olaf Steinhöfel és Dipl. Ing. agr. Udo Weber összeültek és 20 kérdést tettek fel, és válaszoltak meg. Ezzel még nem tették fel, és nem válaszolták meg az összes kérdést, amely a fóliatömlős silózással kapcsolatos. Amennyiben Önök továbbra is kíváncsiak az eljárásra, várják meg a további kiadványokat és beszéljenek az Budissa Hungária Kft. szakembereivel.

1. Kérdés
Kitől származott az ötlet?
Az ötlettől a kész eljárásig

1968 végén Németországban, az Ulm-i Eberhardt cég mérnökei, Dr. Eggenmüller vezetése alatt világszerte először vetettek papírra egy rajzot, amely a fóliatömlőben történő takarmánytartósítás gépének alapját jelentette. Az Eberhadt-i ötlet - a silóprés megszületett. Az első 401 típusú prés már 1970-ben munkába állt. De mit is jelent egy silóprés silótömlő nélkül? Az Eberhardt cég a KTBL ajánlására a mezőgazdasági fóliaszektorban vezető Schlayer - Polydress céget (később BP Chemicals, ma RKW) választotta ki, hogy ezt a fejlesztést elkezdje. A legszigorúbb titoktartás mellett Ulmban folytatták az első megbeszéléseket Mollenkopf úrral a Polydress cég részéről. Az első kísérleteket talajra ragasztott hajtatóházi fóliákkal és anyag hiányában faforgáccsal végezték. Ezt követően 1970-ben gyártották le az első fehér siló fóliatömlőt. A fóliatömlőket kézzel tekerték le, és széthajtogatva sok vesződséggel tolták rá a gépre.

Ha elolvassák a kezdeti időből származó jelentéseket, megállapítható, hogy ugyanazok az érvek, amelyek ma e technológia sikerét megalapozzák. Ezeket akkoriban a Hohenheim-i (Birnkammer) és a Weihenstephan-i (Dr. Pirkelmann, Dr. Schulz) tudományos munkatársak kihangsúlyozták. A gyakorlatból származó vélemények is sokat igérőek voltak. "Az újonnan kifejlesztett silóprés kiváló minőségű szilázst biztosít a gépi préselési eljárással és helyettesíti a torony- és a dombsilókat." (Kivonat az Eberhadt cég prospektusából).

Ilyen szalagcímeket Ausztria és Svájc szaksajtójában is találtak. A 70-es évek végén az Eberhardt silóprés felett Németországban eljárt az idő, a termelést leállították. Csalódtak? Az előnyök nem voltak olyan nagyok, a problémákat mérlegelve, miért a visszavonulás? A kortársak műszaki és technológiai problémákról, túl csekély teljesítményről, fólia- és kivételi problémákról számolnak be. Bizonyára a Nyugat-Németországban uralkodó kis üzemi strukturák is döntő szerepet játszottak. Továbbfejlesztés Németországban nem történt.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

2. Kérdés
Kik képviselik a fejlődést?
Europától Amerikáig és vissza

A 70-es évek közepén Leo Fish - egy észak-amerikai állattenyésztő - "ezen igáslovak százait importálta az USA-ba, és Kanadába" olvasható az amerikai "Silopress" cég ebből az időből származó eredeti prospektusában. Ez a drága Harvestore silók virágkora, mivel ez a rugalmas "low cost" (alacsony költségű) - rendszer éppen jókor jött.

Kiindulási pont az 1974. évi Toronto-i (Kanada) vásár volt, amelyen Leo Obernally - Eberhardt export-munkatársa - a silóprést az amerikai piacon először bemutatta. Így ismerkedtek meg egymással a későbbi AG BAG alapítói, és a mezőgazdák Lamuel R. Cunningham (Florida), Larry Inman (Washington), Richard Lee (Oregon) és David Rasmussen (Nebraska). Ők, a még nem tökéletes technológiát tovább akarták fejleszteni, és 1978. januárban Omaha-ban (Nebraska) megalapították az AG BAG Corporation céget. Még Kelly Ryan Blair-i gépgyártók sem készíttették el Nebraskában 1978-ban a saját ötletük alapján az első amerikai silóprést.

Nehézkes volt a fólia továbbfejlesztése. Kezdetben sok fóliatömlő szétrepedt. Géppel hajtogatott fóliatömlők nem voltak. Csak 1979-ben fejlesztette ki Walter Jay és David Rasmussen a világ első fóliatömlő hajtogató gépét.

Amikor az első sikerek megjelentek mások is ki akarták szolgálni ezt a növekvő piacot. Néhányan elhagyták az AG BAG céget és készítettek hasonló gépeket, mások saját gépeket fejlesztettek ki. 1982 óta az első silópréseket saját motorral gyártják.

Az AG BAG és a Bautzen-i Budissa (Szászország) együttműködése véletlenül kezdődött. Mark Adams Angliából meglátogatta a keletnémet mezőgazdasági üzemeket. A Budissa AG cégnél 1993. júniusban találkozott Udo Weberrel. Ugyanabban az évben Kelet-Németországban 15.000 tonna préselt szeletet silóztak be fóliatömlőben angol bérelt géppel. Krüger, Weber, Jokusch, Hesse, Kalz, A. Müller, Dr. Wolf és Dr. Steinhöfel voltak az AG BAG úttörők Németországban.

Már 1994-ben megjelentek az első gépvásárlók. 1995-ben már 100.000 tonna préselt szeletet silóztak be fóliatömlőben. A rákövetkező években az AG BAG technológiát több mint 15 európai országba sikeresen bevezették. 1997 óta gyártanak AG BAG fóliatömlőket és 1998 óta AG BAG gépeket Németországban.

Ma 18 európai országban a legkülönbözőbb silózott anyagokat fóliatömlőbe préselik.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

3. Kérdés
Primitív vagy hightech?
A konyhai eszközöktől a nagy gépig

Az idősebb mezőgazdák emlékeznek az Eberhard présre és annak problémáira. Aligha tűnik Önöknek valószínűnek, hogy ez a technika ma a világ legnagyobb szecskázóival és szállító egységeivel egy silózó láncot képezhetne. Mivel a technológia összehasonlítóan új, erről szóló jelentések ritkán jelennek meg. Az ismert rendszerekkel, mint a áthajtós siló, bálázás, vagy földsiló, összehasonlítva, elterjedése még csekély mértékű. Az Eberhardt préssel ellentétben ma minden üzemnagyságra léteznek alkalmazási lehetőségek a traktorhajtású gépekkel, vagy a saját motorral rendelkező önjáró gépekkel. A legnagyobb gépek óránként 250 tonnát préselnek, és a fóliatömlőket 1.000 tonna térfogattal töltik meg.

3.1 táblázat: A Budissa Bag géptípusok áttekintése

Egy kisgépből, amely 10 óra alatt csak 150-200 tonnát préselt, egy olyan technológia keletkezett, amely mellett ma a legnagyobb gépekkel ugyanazon idő alatt 2500 tonna préselhető. Ezzel teljesíti a nagyteljesítményű szilázslánc követelményeit. A technológia mind a kisebb, mind pedig a legmodernebb nagyüzemek és a legnagyobb teljesítményű bérvállalatok számára is rendelkezésre áll.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

4. Kérdés
Mit tudhat az eljárás?
A takarmányenergiától az elektromos energiáig

Röviddel ezelőtt a fóliatömlős technológiát csak takarmány-tartósítási eljárásként ismerték. Erről a jelen kiadványban mindenekelőtt szólni kell. A grafika bemutatja, hogy különböző termények előnyben részesítik a fóliatömlőben történő tárolást. A préselt szelet silózásánál aligha lehet elmenni a fóliatömlős silózás eljárása mellett. Növekvő azonban az energiában gazdag, és ezáltal érzékeny, és a nehezen silózható takarmányok részaránya, amelyeket fóliatömlőben tárolnak és tartósítanak.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

5. Kérdés
Hogyan működik a fóliatömlős silózás?
A megtöltéstől a fólia újrahasznosításig

Fóliatömlőben történő tároláshoz és tartósításhoz majdnem minden takarmány alkalmas. Ezek fonnyasztott anyagok (füves here, lucerna, lóhere, réti fű), gabonanövények (GPS), kukoricatermékek (egész kukoricanövény, csuhélevél-csutka-dara - LKS, Corn Cob Mix - CCM, nedves és száraz szemes kukorica - egészben, őrölve és összezúzva), préselt cukorrépaszelet, sörtörköly, gyapotmagvak, citrus hulladékok és más speciális termékek. A tartósítandó és többnyire szecskázott anyagot nagy szállítási egységekben (billentő-teknős kocsi, silókocsi) a géphez szállítják, és közvetlenül egy betöltő asztalra rakják ki. Osztott eljárásban történő betöltés is lehetséges (kerekes rakodóval, vagy daruval). Egy gumiszalag az odaszállított tömeget egy présrotorhoz szállítja. Ez átnyomja a takarmányt egy acél alagúton keresztül a gépre felhelyezett hajtogatott fóliatömlőbe. Ennek során aktív tömörítési eljárás zajlik le. A préselési nyomás szabályozásához, és ezáltal a maximális tömörítéshez, különböző rendszereket használnak. A megtöltött fóliatömlőt a préselési eljárás során folyamatosan a talajra helyezi, a gép pedig eközben előre tolódik.

A háromrétegű polietilén fóliatömlők az átmérőtől függően 250 µm vastagságúak és magas minőségi követelményeket teljesítenek. A nap roncsolása ellen védettek (UV stabilizálás). Ez a takarmány max. két éves garantált tárolási képességéhez vezet. A fehér színű külső réteg visszaveri a nap sugárzását. A különböző géptípusok és a felszerelési változatok lehetővé teszik a 1,50 m-től 4,20 m átmérőig terjedő fóliatömlők megtöltését. 30 m-től 150 m-ig terjedő változó fóliatömlő hosszúság mellett 100 tonnától 1.000 tonnáig terjedő fóliatömlő térfogat érhető el. Ezáltal a technológia mind a kisebb, mind pedig az igen nagy üzemek számára is hatékonyan használható. A 2 t/m-től a 8 t/m-ig terjedő különleges tárolási mennyiségek révén megfelel az optimális napi kivételi mennyiségeknek a különböző állatállományok és évszakok vonatkozásában.

Néhány játékszabályt a technológia sikere érdekében be kell tartani. A rövid szecskahosszúság (2 cm-től 4 cm-ig), valamint a 28% és a 35 % közötti szárazanyag tartalom optimális. Lefelé, vagy felfelé történő eltérések kompromisszumokkal és kockázatokkal járnak. A 20 % alatti szárazanyag tartalommal rendelkező silótakarmányok nem tartósíthatók. A fóliatömlőt tetszés szerinti helyen, azonban lehetőleg szilárd és sík helyen kell lehelyezni. A kitároláshoz minden hagyományos technológia alkalmas. A kerekes rakodók és a daruk előnyt élveznek. A szigorú tisztaságra ügyelni kell. Mivel a fóliát csak egyszer használják, az értékesítését tisztázni kell. Olyan nagy értékű nyersanyagokról van szó, amelyek anyagszerű, vagy energetikai felhasználásra alkalmasak. Néhány országban az AG BAG cég már megszervezte az ingyenes fólia-visszavételt.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

6. Kérdés
(Már megint valami a gazdag mg.vállalkozóknak?)
Németországból Kelet-Európába

"A fóliatömlős silózás túl drága" érvelés megerősödött. Az első helyen mindig gazdaságossági szempontok állnak. Ezek egyrészt gazdálkodási költségek és másrészt beruházások és azok hosszú idejű kihatásai, maximális rugalmassággal és a legcsekélyebb mértékű kockázattal összekapcsolva. Sikeres takarmánytermelő üzemek kiváltképpen inkább gépekbe fektetnek be, mint építészeti beruházásokba. Fóliatömlős prés, silóépítés, vagy bérvállalat használata mellett való döntés üzemenkénti kalkulációt igényel, melyhez az alábbi paraméterekre van szükség:

• üzemsajátos adottságok (rendelkezésre álló silótér, ütőerő, technikai láncok, szállítási távolságok, bérvállalatok rendelkezésre állása),
• szükséges minimális küszöb a gép üzemeltetéséhez, a bérmunkát is beleértve,
• rendelkezésre álló munkaidő terjedelem,
• a silózandó takarmány fajtája és mennyisége, valamint a keletkezési időpontja.

6.1 táblázat: A fóliatömlős silózás gazdaságossági összehasonlítása és új áthajtós siló építése
(Beruházási és gazdálkodási költségek, a takarmányminőség és a takarmányveszteségek értékelése nélkül EUR/t szilázs (35 % szárazanyag tartalom, 600 kg/m3 tárolási tömörség, 4m magas áthajtós silók)

1) 2003. évi árak, tőkekamatozás 8%, használati időtartam AG BAG 10 év, üzemi költségekkel együtt, bérmunka 5 év (teljes leírás maradék érték nélkül), áthajtós siló 25 év
2) 2003. évi árak
3) szokásos üzemi értékek Németország (Kelet)
4) függ a takarmány fajtájától, az üzemeltetési feltételektől, mennyiségtől, üzemeltetési helytől, logisztikától és egyebektől.
5) KTBL Betriebsplanung (KTBL Üzemtervezés) 2001/2002; 17. Auflage (17. kiadás); S. 247, 20 %-kal lerövidítve!

Számos mezőgazda átsiklik afelett, hogy egy áthajtós siló amortizációja 20-25 évet, egy silóprés amortizációja 5-8 évet vesz igénybe. A tőkekockázattól és az áthajtós silók csekély ismételt eladási értékétől eltekintve, a tőkekamat és az üzemfenntartás feltétlenül a költségekhez tartozik. A fóliatömlős eljárás esetében az esetleges szilárd lerakó helyek építése a fóliatömlőhöz hozzátartozik.

A szász tartományi mezőgazdasági intézet különböző vizsgálataiban és munkaidő méréseiben a fóliatömlős silózásra € 3,80 -tól € 5,60 -ig terjedő eljárásköltséget állapítottak meg szilázs-tonnánként. Az összköltséget a használati időtartam csak a magasabb kamatköltségek révén befolyásolja. A rendszer összköltségeit csekélyebb mértékben lehet befolyásolni. Ez utal arra, hogy a rendszer alkalmazása néhány gép révén már a viszonylag kis üzemek vonatkozásában (évi kb. 1000 tonna szilázstól) már jövedelmező lehet, ha más keretfeltételek megegyeznek. Végezetül vessen egy pillantást a táblázatra. Az üzemek részéről egy gép megvétele, amelyek ezt ki is tudják használni, a fóliasilózást a legolcsóbb eljárássá teszi. Az az alapelv, hogy "Minél nagyobb a kihasználás, annál alacsonyabbak a tonnánkénti költségek", a fóliatömlős silózásra is érvényes. Ezt az ábra is szemlélteti. Egy áthajtós siló csak akkor lehet versenyképes, ha az állam a beruházási költségeknek több mint 50 %-át átvállalja. A saját gépesítés már 4000 tonnától költségelőnyöket eredményez a bérvállalatok igénybe vételével szemben. 5000 tonnától a RT 7000-sel történő silózás már költségkedvezőbb, mint a támogatott horizontális siló.

Akinek ezek az állítások nem elegendőek, annak legalább a következő kérdést kell feltenni: "Miért terjed olyan nagy mértékben éppen Kelet-Európában ez a "túl drága" eljárás?

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

7. Kérdés
Minden probléma megoldva?
A tudományos munkatárstól a gépkezelőig

A silózás biológia. A biológiai folyamatok technológia révén, éppúgy mint a fóliatömlős silózás is, csak támogathatók és nem helyettesíthetők. A komplett szántóföldi termelést egészen a takarmány silópréshez történő odaszállításáig minden egyes pontban megfelelő minőségben kell teljesíteni. Gyakran hangsúlyoztuk: "A szilázs soha sem lehet jobb, mint a silózandó takarmány." A szilázskészítés magja - a fóliatömlőben is - a pH-érték gyors csökkentése spontán tejsavas erjedés révén, és az azonnali levegőelzárás a maximális tömörítés és a gáztömör tárolás révén. Honig professzor egy alkalommal mondta az eljárásról: "Nincs jobb. Amennyiben semmit sem csinálnak rosszul, akkor úgy történik, mint a Weck-féle befőttesüvegben." A fóliatömlős silózást is optimálisan akarják kezelni. Különösen a gépkezelő kis hibái gyakran terhelő kihatással járnak a tartósítás sikerére. Minden egyes tétel nem sikerül. Hibás erjedések és nagy silóveszteségek is felléphetnek. Az alábbi problémamezők ezeket mutatják be:

7.1 Táblázat: A fóliatömlős silózás problémamezői és a szükséges intézkedések

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

8. Kérdés
Minden a vízzel kimosva?
A szivárgó létől a csurgalék-ig

Ki ne ismerné a hólyagos fóliatömlőt. A silótakarmány víztartalma nemcsak a vízszintes silókban befolyásolja a tömörítést, hanem a fóliatömlőben is. Míg a vízben gazdag szilázst lapos, vagy sima tömlőkben tárolják, a 40% feletti szárazanyag tartalommal rendelkező szilázsok esetében a gyakran erős hólyagok, hajtások, és levegőzárványok a betöltésnél elkerülhetetlenek.

A silótakarmányok optimális szárazanyag tartalmát lefelé a silózhatóság korlátozza. Ennek során a silótakarmány a cukortartalmával, a pufferkapacitásával a tejsavak révén történő pH-értékcsökkenéssel szemben, és a tejsavbaktériumok állományával nagy szerepet játszik. A frissen lekaszált zsenge lucerna a kedvezőtlen silózhatósága alapján szintén nem silózható fóliatömlőben sikeresen, míg ez a frissen lekaszált fű és a lekaszált későn betakarított lucerna esetében optimálisan sikerül. Ezen kívül a 28% alatti szárazanyag tartalom esetében szivárgó léveszteséggel kell számolni. A fóliatömlő előnye ebben az esetben a "szivacshatása" lehet. A szivárgó lé a fóliatömlő lejtésébe folyik, melyet a szárazabb részek felszívhatnak, feltéve, ha vannak ilyen részek. Az olyan silótakarmányok esetében, amelyek a vizet nem tudják visszatartani, mint pl. a sörtörköly, a szivárgó levet szivattyúk segítségével el kell szívni, vagy csurgaléklé-gödrökbe kell leengedni.

A Szászországban vizsgált összes fonnyasztott- és kukoricaszilázs megtekintésekor megállapítható, hogy a 30-35% szárazanyag tartalmú silótakarmányok itt a legjobban tartósíthatók (8.1 ábra). Vizsgálataink eredményében 40% feletti szárazanyag tartalom esetén tömörítési problémákkal kell számolni. A silótakarmány optimális szárazanyag tartalmára vonatkozóan ezen kívül a silónyílástől függő aerob stabilitás egy felső határt szab. A 8.2 ábra bemutatja, hogy a silókukorica növekvő szárazanyag tartalmával a silónyílástól függő szárazanyag veszteségek érthetőn emelkednek.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

9. Kérdés
A szilázs jobb mint a silótakarmány?
A szántóföldtől a takarmányvályúig

48 fóliatömlős silózási kísérletben, melyet 1996-tól 1998-ig 25 szász üzemben hajtottak végre, a silótakarmány fajtájától, szárazanyag tartalmától és érési stádiumától függően a fóliatömlőkben 3-21% tartósítási veszteséget mutattunk ki. Az irodalommal összehasonlítva a fóliatömlőben a szilázs silózási vesztesége lényegesen csekélyebb mértékű, mint az áthajtós silóban készített szilázs esetében. A 9.1 ábrán a jelenleg legfontosabb veszteségeket mutatjuk be a silózás vonatkozásában.

A Szászországban elvégzett vizsgálatok meglepően bemutatták, hogy a frissen lekaszált fű és az abból előállított fűszilázs takarmányértéke között csak laza összefüggés állt fenn. A több mint 100 kiválasztott üzemben vizsgálták a kaszált takarmányból, a táblán fonnyasztott takarmányból, a siló lefedése előtti szilázstakarmányból, a silószeletnél lévő takarmányból, és a takarmányvályúból származó mintákat. Az eredmény megdöbbentően egyértelmű volt: A könnyen oldódó, illetve könnyen fermentálható tápanyagok vesztesége révén a silázselőállításnál és a takarmányozásnál egyértelműen nőtt a relatív nyersrost tartalom. Minél zsengébben kaszálták le a füvet, annál feltűnőbbek voltak az azt követő könnyen oldódó, ill. könnyen fermentálható anyagveszteségek. Összegében a nyersrostban szegény levágott takarmány nyersrost tartalma egészen a takarmányvályúig 46 grammal és a nyersrostban gazdagabb esetében 29 grammal emelkedett szárazanyag kilógrammonként. Következésképpen a nyersrost emelkedés fontos jelzés a tartósítás sikerére vonatkozóan. Ez a folyamat részben függ magától az erjesztés biológiájától. A tulajdonképpeni silózás ideje alatt történő 7-15 gr nyersrost emelkedés szárazanyag kilógrammonként normálisnak tekinthető.

Hogyan értékelhető a fóliatömlős silózás ilyen vonatkozásában. A fóliatömlőbe történő betárolás után itt is sokrétű versenyfutás zajlik le a különböző mikroorganizmusok között. A takarmány könnyen oldódó szénhidrátjainak mikrobiális erjedése mindig energiaveszteséggel (erjedési hő) jár. Mi azonban mindig empirikusan feltételeztük, hogy a gyors levegőlezárás, az optimális tömörítés és a gáztömör tárolás felbecsülhetetlen előny a fóliatömlős silózási eljárás esetében. Ezt a silózási kísérleteinkben most be is bizonyítottuk. Míg a horizontális silókban a nyersrost emelkedés mindig 20 gr felett volt, a fóliatömlőben lucernára 15-19 grammot, fűre 12-18 grammot és silókukoricára 3-13 grammot regisztráltunk.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

10. Kérdés
Miért nincs jobb?
(A rendszerek versenyétől)

A fóliatömlő fő felhasználási területe a takarmány-tartósítás. Itt az eljárás legyőzhetetlen előnyökkel rendelkezik más eljárásokkal szemben. Ezeket az előnyöket itt hagyjuk, hogy még egyszer magukért beszéljenek. Az alábbi érvelések szólnak a fóliatömlős silózás mellett.

• csekély tőkeköltség szilázstonnánként, és csekély tőkekockázat a gyors amortizáció révén (3-5 év) a stabil berendezések építésével összehasonlítva,
• magas munkateljesítmény és üzemeltetési biztonság,
• nagy rugalmasság:
  • a tárolóhely megválasztásánál (szállítás-optimalizálás),
  • a silótakarmány fajtájánál (folyamatos gépleterhelés),
  • klimatikusan kedvezőtlen feltételek (nincs aerob töltési fázis),
  • takarmánytétel cseréje és takarmányminőség (elkülönített tárolási lehetőség),
  • rövidtávú üzemeltetési illesztések (bővítések, csökkentések),
  • üzemen kívüli használat esetén,
  • komposztálásra és esetleg biogáz ellőállításra történő alternatív felhasználás esetén,
• optimális silózási feltételek és csekély mértékű silózási vesztéségek az alábbiak révén:
  • az azonnali levegőlezárás (hideg erjesztés),
  • a silótakarmány optimális tömörítése,
  • a szél- és felületi veszteségek elkerülése,
  • csurgalék lé takarmányban történő megkötése ("szivacshatás")
  • utóerjesztési veszteségek csökkentése a csekély vágásfelszín mellett.
• Környezetbarát rendszer.

Világos, hogy a fóliatömlős silózás, mint eljárás részaránya az összességében besilózott termények tonnatartalmában az összes országban még nagyon csekély.

Egy összehasonlíthatóan új eljárás nem számít szokatlannak. A többi etablírozott eljárás, mint a toronysiló, áthajtós siló, bálázás és szabaderjesztésű rakások a mindenkori használóik számára sok előnnyel, de hátránnyal is járnak. Ezek többnyire általánosságban ismertek.

Minden egyes mezőgazda arra kényszerül, hogy üzeme számára megfelelő megoldásokat találjon. Olyan rugalmas megoldásokat keresnek, amelyek gyorsan amortizálódnak, kockázatban áttekinthetőek, valamint költségkedvező és biztonságos takarmány-tartósítást garantálnak.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

11. Kérdés
Mikor hagyjak fel vele?
Az ideális elképzeléstől a kudarcig

Az eljárás olyan hátrányokkal rendelkezik, amelyek a híresztelés futótüzében gyakran gyorsabban terjednek, mint az előnyök. Először is a mezőgazda függősége a bérvállalat munkájától, aki maga nem géptulajdonos. A régiókban csak kevés ajánlattevő van, akik a keresletet időben csak eltolva tudják kielégíteni. Ez azt jelenti, hogy az optimális kaszálási időpontot, vagy a fonnyasztáshoz alkalmas szépidő időszakokat nem minden üzemben lehet betartani. Más szezonális takarmányokat is, mint kukoricatermékeket, vagy préselt szeleteket is erősen határidős időszakban kívánják lesilózni. Mindenekelőtt azonban a gépkezelő szubjektív hibáit nem szabad lebecsülni. A leggyakoribb hiba a hibás présnyomás szabályozás. Amennyiben pl. 250 tonna fóliatömlő térfogat silózása hibásan történik, az üzem számára nagy gazdasági hátrányok várhatók. Ez gyakran vitákhoz, vagy akár az eljárástól való elforduláshoz vezetett. A BAG Budissa Agroservice cég hosszú idő óta intenzív kezelőoktatásokkal és a fóliatömlő betöltése soráni jegyzőkönyvezéssel küzd ez ellen. Műszaki újításokkal is megpróbálják az ember befolyását tovább csökkenteni.

Gyakran azonban maguk a silótakarmányok okozzák a kudarcot a fóliatömlőben. A legtöbb problémát a túl száraz silótakarmányok jelentik. Szálastakarmány, ill. silókukorica esetén 40% szárazanyagtól tömörítési problémákra és a fóliatömlő szakaszos kipúposodására kerül sor. Csak tapasztalt gépkezelők képesek célzatos présnyomás szabályozással a szárazabb takarmányokat a fóliatömlőben tartósítani. Amennyiben nem sikerül, a levegőzárványok a fokozott légzési veszteségekhez járulnak hozzá, és a silónyílásnál a levegőt a lazán felfekvő fólia alá a fóliatömlőbe szivattyúzza.

A kis vágásfelület, amely az utómelegedés, illetve utóerjedés szempontjából nagyon is kívánatos, a szilázskivétel vonatkozásában munkagazdaságosság szempontjából nem problémamentes. Ezen kívül az eljárás a fóliák tömítettségén és sértetlenségén múlik. A használt fólia eltávolítása legalább is Kelet-Németország vonatkozásában már nem jelent problémát. Ezért a használt fóliáért a cég érte megy és elvégzi annak ártalmatlanítását.
A fóliatömlős silózási eljárásról teljesen vagy részben le lehet mondani, ha elegendő olyan megfelelő, stabil siló áll az üzemben rendelkezésre, amelyekben érzékeny termékek is az igényeknek megfelelően és veszteségszegényen tárolhatók. Amint a gyakorlat mutatja, ez első osztályú silóirányítással lehetséges. A nagyságviszonyokat az állatállomány vonatkozásában figyelembe kell venni.
Egy tervezett új épület esetében ezzel szemben ez teljesen másképpen néz ki. Itt a fóliatömlős silózási eljárás kizárólag az állami szállítóeszközökkel versenyez.

Vannak azonban még más érvek is, amelyek a fóliatömlős silózási eljárás ellen szólnak. Kiváltképpen akkor nem ajánlható, ha …

• túl kevés napi kivételi mennyiségeket (kevesebb, mint 500 kg) realizálnak, · tényleges helyprobléma miatt az üzemben megfelelő lerakó hely nem biztosítható,
• nem áll rendelkezésre megfelelő töltési technológia,
• a fóliatömlők védelme nem garantálható, és
• a silózott takarmány kiváló minősége nem garantálható.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

12. Kérdés
Mennyibe kerülhet az alaptakarmányom?
A silózási sikertől a tejhozamig

Az állati feldolgozás változó- és összköltségeinek magas takarmányköltség-részaránya állandó gondolkodásra kényszerít a gazdaságos takarmány alkalmazást illetően. Egy alaptakarmány gazdaságossága, amelyet üzemsajátos állati feldolgozásra, és nem eladásra szántak, a takarmányozási sikeren, azaz a tejhozamon leolvasható. Az alaptakarmány költségek eldöntik a takarmány feldolgozás gazdaságosságát a kérődző állat esetében. A cél marad, hogy tejkilógrammonként a takarmányköltségeket 0,08 eurónál kevesebbre kell lecsökkenteni. A különbözően magas tápanyagköltségek ellenére tejkilógrammonként a teljesítménytől függően azonos takarmányköltségek érhetők el. Amennyiben a takarmány egy 10.000 kg-os tejteljesítménnyel rendelkező tejelő tehénre 0,20 euró/10 MJ NEL-be kerül, számítással azonos gazdaságossági eredményt érnek el az 5000 kg tejteljesítményű tejelő tehénre, éspedig 0,15 euró/10 MJ NEL-t.

Időben tisztázni kell, hogy a takarmány is alkalmazható-e. Azt a szilázst, amely a szükséges takarmányértékkel nem rendelkezik, más szilázsok az adagból kiszorítják, ill. egyáltalán nem alkalmazzák. A teljes költséget előidézi, azonban nem értékesül. A takarmány- és takarmányérték veszteségek a fóliatömlős silózási eljárással kimutathatóan csökkenthetőek, következésképpen a fóliatömlőből származó szilázzsal több tejet lehet előállítani.

A táblázatban a szükséges alaptakarmány-költségeket €/10 MJ NEL-ben tüntettük fel, amelyek előállított nyerstej kilógrammonként 0,08, 0,09 illetve 0,10 euró össztakarmány-költségek realizálásához különböző teljesítményszint és azonos takarmányköltségek mellett szükségesek. Emellett feltételezzük, hogy a bendőfiziológiailag szükséges alaptakarmány mennyiséget és -minőséget a maximálisan lehetséges abraktakarmány alkalmazásával biztosítják.

12.1 táblázat: Az alaptakarmányra vonatkoztatott szükséges tápanyagköltségek a tejhozam és a takarmányköltségek függvényében tejkilógrammonként (€ / 10 MJ NEL-ben)

*) Abraktakarmány 0,18 € / 10 MJ NEL

Fontos kijelentés a tejgazdálkodás gazdaságosságában: minél nagyobb a teljesítmény, annál többet lehet az alaptakarmányba beruházni. Alacsony teljesítmények esetén aligha van pénzügyi mozgástér a fóliatömlős silózás vonatkozásában.
Fontos, hogy a mezőgazda a takarmányköltségeit egyáltalán ismerje. Gyakran helyettesítik az irodalomból átvett értékek a tényleges költségkalkulációt. Mindegy, hogy milyen pontosan jelölik meg az alaptakarmány költségeket? A 12.1 ábrán az erre vonatkozó választ mutatjuk be. Az abraktakarmány költségek nagyságáról gyakran elkeseredett harcot folytatnak a takarmány-kereskedővel. Ha megemelik az abraktakarmány költségeket 2,50 €-val, 12,50-ről 15,00 €-ra decitonnánként, akkor a takarmányköltségek tejliterenként kb. 0,01 euróval emelkednek. Amennyiben ezzel szemben az alaptakarmány költségeket decitonnánként ugyanazzal az összeggel 2,50-ről 5,00 €-ra növelik, akkor a takarmányköltségek tejkilógrammonként 0,04 €-val emelkednek.

Végezetül még a rendszerek összehasonlítása (12.2 táblázat). Kérjük, becsülje meg, mely eljárást szeretné Ön saját magának megengedni. Ennek során vegye figyelembe, hogy a fóliatömlős silózási eljárásra átlagos szolgáltatási költségeket tételeztek fel. Olvassa el a választ a 6. kérdésre annak felismerésére, hogy a megfelelően leterhelt saját gép esetén érthetően jobb számokat lehetne írni.

12.2 táblázat: Különböző silózási eljárások összehasonlítása

* 3,50 … 4,00 € préselés / B., 3,50 … 4,00 € tekercselés / B., 5,25 € hengeres bála fóliatömlőben, 6,75 € szögletes bálák fóliatömlőben

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

13. Kérdés
A királynők is megszelídíthetők?
A silózhatatlantól a topszilázsig

A lucerna fő problémája a rossz tartósíthatósága. A korábbi évekkel ellentétben a felhasználás már nem szénaként történik (hideg levegőztetés), hanem szilázsként. A zsengén betakarított lucerna legjobb tartósítása a technikai szárítás és a lucerna zöldliszt előállítása. A magas energiaárak mellett csak graduális jelentősége van, pl. tejelő tehén adagok átfolyó fehérje tartalmának növelése vonatkozásában. Érdekesebb a lucernaszilázs fehérjében gazdag alaptakarmány kombinációja a kukoricaszilázzsal.

A szárazanyagban található 4-6% cukorral a lucerna azonban abszolút cukorszegény. Ezzel összehasonlítva a szárazanyagban a réti fű 10-15%, a szálkás perje 20-23 % cukorral rendelkezik. A lucerna-fű-keverék termesztését ebből a szempontból is gyakran előnyben részesítik. A kifejezetten nyári szárazság esetén a fűrészarány azonban gyorsan kiszorul. A csekély cukortartalom mellett a lucerna a magas fehérje- és kálciumtartalma alapján igen nagy pufferkapacitással is rendelkezik a tejsavval szemben. Így 70-85 gr tejsavra van szükség ahhoz, hogy 1 kg lucerna silótakarmányt 4,0 pH-értékre állítsák. A fű esetében ez csak 55-60 gr. Ahhoz, hogy a lucernát biztonságosan lehessen silózni, következésképpen 40-50% szárazanyag tartalomra van szükség. Ez mind a tömörítés, a fokozott levélveszteség és az optimális szárazanyag tartalomnak a tejelő tehén adagokban történő betartása szempontjából nem problémamentes. Ebből a szempontból olyan utakat keresnek, hogy silózó-, vagy tartósítószerek révén silótakarmány kilógrammonként 100 gr feletti szárazanyag hatásegyenértékeit érjék el, és ezáltal a szárazanyag tartalmat a silótakarmányban kb. 30-ról 35 %-ra tegyék lehetővé.

13.1 táblázat: Az 1999-ben Köllitsch-ben betakarított tiszta lucernával végzett silózási kísérlet eredményei

* Szárazanyag veszteségek a mérleghálókban

A Lüptitz-i mezőgazdasági szövetkezetben egy AG BAG fóliatömlőben különböző szárazanyag tartalmakat és érési stádiumokat vizsgáltak (Steinhöfel és Weber 1998). A mérleghálókban az alábbi szárazanyag tartalom veszteségeket mérték:

Egy második kísérletváltozatban az első növekedés lucernamintáit silózó hordókba silózták be. Ennek során a silótakarmányt mind frissen, mind pedig 2 napos fonnyasztással alkalmazták, és váltakozva biológiai silózó anyagot adtak hozzá, celluláz hozzáadással és anélkül, valamint melasz hozzáadásával és anélkül. Az eredményeket a 13.1 táblázatban állítottuk össze.

Az eredmény világos. A friss lucerna silózása nem lehetséges. A biológiai silózó anyagok egyedüli használata pótlólagos cukorforrás nélkül a tartósítási alkalmasságot nem javíthatja, bár a silózó anyaghoz cellulázt adtak hozzá. 5% melasz hozzáadása esetén (a friss anyagban) a tartósítási eredmény kivehetően javítható volt. Meglepő módon a tejsavbaktériumok és a melasz kombinációja esetén a silózási eredmény jobb volt, a tartósítási veszteségek a behelyezett mérleghálókban azonban a szárazanyag majdnem 30 %-ával éppúgy magas volt, mint a melaszmentes változatokban. Érthetően más kép adódott a fonnyasztott silótakarmány esetében. A silózási eredmény kivehetően jobb volt, és a silózási veszteség az 5-7 %-kal váratlanul alacsony volt. A silózó anyag és melasz hozzáadása nélküli változat fonnyasztott takarmány esetén összehasonlítható eredményt hozott, mint a silózó anyag és melasz hozzáadásával.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

14. Kérdés
Zavaró a növénymaradék?
A kukoricaszilázstól az abraktakarmányig

Aki a nagy tejteljesítmény mellett a termelési biztonságra törekszik, annak meghatározott takarmányértékű takarmányokat kell előállítania. A határtermőhelyeken kívül a minőségileg kiváló értékű kukoricaszilázs előállítása úgy tűnik már nem jelent problémát. Erről gondoskodik egy áttekinthetetlen fajtasokféleség, és azok termőhelyi- és takarmányértékre vonatkoztatott vizsgálata, a silókukorica jó silózhatósága és a területi segítség, amely a silókukoricát a költségoldalról is a fejős tehenek takarmányadagjaiba hozza. A silókukorica egy rendkívül jól silózható takarmány. A silózási veszteség (szárazanyag) a fóliatömlőben a mindamellett közel 20 silózási kísérleteinkben nem több mint 8%-ot tett ki. Ennek során korlátozva meg kell állapítani: míg a 27-35%-os szárazanyag tartalmú silótakarmányban a tartósítás révén változásokat alig lehetett felismerni, ezek a silókukorica 22% alatti szárazanyag tartalma esetén a csurgaléklé veszteség révén és 35% feletti szárazanyag tartalma esetén a légzési veszteség és az aerob instabilitás révén kivehetően megemelkedtek. Marad azonban a végeredmény: a silókukoricát mindig és mindenütt megfelelő eredménnyel silózzák, a fóliatömlős silózás itt nem feltétlenül szükséges. Akinek nem sikerül kukoricaszilázst eredményesen előállítani, az ne foglalkozzék tovább takarmánytartósítással.

Teljesen más a helyzet a feldúsított kukoricatermékek esetében: a kukoricatermékek takarmányértéke első sorban a csutka- és a keményítő részarány és a generatív növényi részek érési stádiumának függvénye. Mivel tulajdonképpen csak a maradék növények, majd később a csuhélevelek és a csutka is zavarnak az energetikai takarmányérték növekedése mellett. Ezért betakarításkor megpróbálnak a vágásmagasság révén a csutkarészarány tudatos növelésével, vagy más betakarítási technikák révén keményítő- és ezáltal energiában gazdag kukoricatermékeket előállítani. Ezt az összefüggést a 14.1 táblázatban áttekinthető módon bemutattuk.

14.1 táblázat: Különböző kukoricatermékek összetétele, terméshozama és takarmányértéke

Valamennyi intézkedés, amely a kukoricatermékek energiasűrűségét a betakarítás időpontjában tovább növelik, eltolják a maradéknövény, a csuhélevél, a csutka és a szemek részarányát. Olyan termékek keletkeznek, mint csuhélevél-csutka-dara (LKS), csutkadara, szem-csutka keverék (CCM), vagy végül kukoricaszemek. A növekvő keményítőtartalommal érthetően nő az energiasűrűség. Nő azonban ezen takarmányok gazdasági jelentősége is, és ezen takarmányok érzékenysége is nő a levegő behatása mellett. Ez egy biztonságos és veszteségszegény tartósítást követel meg. Mindezeket a takarmányokat beraktuk a fóliatömlőbe és a következőt állapíthattuk meg: jelenleg nincs jobb, mint a fóliatömlőben történő tartósító tárolás. A szárazanyag veszteséget alig lehetett mérni, maximum 8 %-ot tett ki.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

15. Kérdés
Szemes kukorica szárítás nélkül?
A szántóföldről a fóliatömlőbe

A szemes kukorica a betakarítás időpontjában 60-75% szárazanyag tartalommal rendelkezik. Ebből a szempontból a szemes kukorica csak akkor tárolható, ha szárítják, vagy tartósítják. A növekvő szárítási költségek gyakran drasztikusan hatnak a szemes kukorica árának kedvezőségére. További ösztönzések a saját gazdaságból származó gabona alkalmazására a vásárolt abraktakarmány helyett a következők:
a)
A gabonaárak politikailag világpiaci szintre kívánt csökkentése csökkenti az ösztönzést a gabona eladására és az abraktakarmány visszavásárlására.
b)
A nagyüzemek irányába ható fejlődés növeli a lehetőségeket, hogy a saját gazdaságból származó gabonát tárolják, és az állatok révén maguk értékesítsék.
c)
Az élelmiszerbotrányok és a származási garanciák növelik a termelőkre ható nyomást, hogy a bizonytalansági tényezőket kikapcsolják. Ide tartozik az ismeretlen származású, és minőségű üzemanyagok vétele.
d)
A kukoricakeményítő takarmányozási előnyei a nedves kukorica termékek fokozott alkalmazásához vezetnek.

Ebből a szempontból a nedves kukorica tartósításának egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Az ajánlott és a gyakorlatban alkalmazott eljárások mellett, mint toronysiló, áthajtós siló, vagy gáztömített tartályok, erre a tartósítási formára is kínálkozik a fóliatömlős silózás. A szász tartományi mezőgazdasági intézet kísérleteiben vizsgálták a takarmányérték változását és a nedves kukorica tartósításának tartósítási veszteségeit a fóliatömlőben. Ennek során a tartósítás előtt a kukoricát egy nedves kukoricadarálóval megőrölték és adalék nélkül, ill. különböző silóadalékokkal fóliatömlőkbe besilózták. A kísérleti silókat 230 nap elteltével kinyitották. A veszteséget behelyezett külön csomagolt adagok segítségével határozták meg. A 15.1 táblázatban a kiválasztott takarmányjellemzőket és a szárazanyag veszteséget mutatjuk be.

15.1 táblázat: Szemes kukorica silózása fóliatömlőben különböző adalékok hozzáadásával

Az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján az eljárás mind egész kukoricaszemekkel, mind pedig őrölt kukorica szemekkel, adalékkal és adalékok nélkül működik. A kísérleti eredmények igazolják a gyakorlati megfigyeléseket. A friss betakarított takarmánytól a szemes silótakarmányig terjedően a takarmányérték veszteség elhanyagolható.

A silózó- ill. tartósító szerek hozzáadása ugyan csekély mértékben a szárazanyag veszteséget csökkenteni tudta, a tartósítás eredmény, vagy a laborvizsgálat útján meghatározott takarmányérték javítását azonban nem lehetett kimutatni. Az alacsonyabb eljárásköltségekkel párosulva, ennek az eljárásnak a nedves gabona és a nedves kukorica tartósításának vonatkozásában növekvő jelentőségre kell szert tennie. A nedves kukorica Budissa Bag fóliatömlőben történő tartósítására vonatkozó alábbi számítások példaszerűen bemutatják, hogy ebben a szektorban található mezőgazdasági üzemek számára milyen megtakarítási pontenciál áll rendelkezésre.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

16. Kérdés
Komplett adagok silózása?
A keverő kocsitól a fóliatömlőbe

Számos üzem a keverékadagok táplálkozás-élettani és munkagazdaságossági előnyei alapján áttér a TMR-eljárásra. Sok kisüzem számára azonban a saját keverő kocsi beszerzése gazdaságtalan. Itt vagy a bérvállalatok, vagy a keverő kocsi közösségek kínálkoznak, vagy a TMR-készlet előállítása. Az utóbb megnevezett TMR-változat esetében komplett TMR-keverékeket állítanak elő, és keverékként besilózzák. Erre az eljárásra vonatkozón az első eredmények Hollandiából, Weser-Ems-ből és Bajorországból rendelkezésre állnak. Azokról a tápanyagveszteségekről, amelyek ennél az eljárásnál fellépnek, eddig csak empirikusan számoltak be. A levegőbevitel, a könnyen fermentálható koncentrált takarmányanyagok és a pufferkapacitás növelése a fehérje- és ásványi anyagokban gazdag takarmányok révén a silózási folyamatot negatívan befolyásolnák. A szász tartományi mezőgazdasági intézet egyik kísérletében 8 TMR-keveréket silóztak be fóliatömlőkbe silózó-, ill. tartósítószerek hozzáadása nélkül. Ezen vizsgálatok első eredményei rendelkezésre állnak, és a 16.1 táblázatban foglaltuk össze.

Bár az erjedés-biológiai paraméterek alapján igen jó tartósítási eredményt tanúsítottak, nem lehet eltekinteni a szárazanyag-, ill. a takarmányérték veszteségektől. A szárazanyag tartalom visszaesése jelzés lehet a fokozott tápanyagkilégzésre. Ennek során elsősorban cukor és keményítő került kilégzésre, amely a nyers rost tartalom relatív növekedéséhez is hozzájárult. A nagyobb légzési veszteségek egyik oka a keverék viszonylag magas szárazanyag tartalma, amely a kb. 54% érték mellett az optimális tartomány felső határán helyezkedett el. Az alternatív silózó eljárásokról eljárás-összehasonlítások eddig nem állnak rendelkezésre. Következésképpen az eredmény nem értékelhető véglegesen. Az első eredmények és a gyakorlati tapasztalatok azonban inkább az eljárás mellett, mint ellene szólnak.

16.1 Táblázat: TMR-keverékek fóliatömlőkbe (n=8) történő silózása

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

17. Kérdés
Préselt szelet - hulladék vagy takarmány?
Az ipari hulladéktól az abraktakarmányig

A préselt szelet silózására ez ideig nincs jobb eljárás a fóliatömlős silózásnál. A fóliatömlős silózás bevezetésével először vált lehetővé, hogy a préselt szeletet nyáron is felhasználhassák a takarmányozáshoz. Ezt igazolja a cukoripar eljárás melletti elkötelezettsége, és a szász üzemek nagy száma ezt eredményesen bebizonyította. A normál préselt szeletek a könnyen erjeszthető silótakarmányokhoz tartoznak. Ez azt jelenti, hogy silózó szerek, vagy cukor hozzáadása nélkül silózhatók. Nos a hangsúly a "normálon" van. Az ilyen fajta szeletek kb. 22-28 % szárazanyaggal és kb. 4-5% maradék cukorral rendelkeznek. A cukorkinyerés fokozása érdekében már számos cukorgyárnak sikerül a maradék cukortartalmat 2% alá lenyomni. Bár a préselt szeletek csekély mértékű puffer-kapacitással rendelkeznek, és viszonylag kevés tejsavat igényelnek ahhoz, hogy biztonságosan lehessen besilózni, az ilyen alacsony cukortartalom a tartósítás sikerét veszélyezteti. Mint minden vízben- és energiában gazdag silótakarmányt, a friss szeleteket gyorsan el kell zárni a levegőtől. Ez azt jelenti, hogy a még meleg szeleteket (min. 40-50 °C) egy napon belül 850 kg/m3 mellett be kell tárolni, és légmentesen be kell burkolni. 50 °C feletti hőmérséklet mellett a pektinek, és ezáltal a préselt szeletek összetétele roncsolódik. Az ilyen fajta silótakarmányok még aligha silózhatók. A friss szeletet semmi esetre sem szabad átmenetileg tárolni, mivel gyors cukorlebomlásra kerül sor és a megfelelő savtermeléshez már nem áll rendelkezésre. Mivel a hőtűrő csírákkal történő fertőzés a préselt szeletekben viszonylag magas, a nem megfelelően savazott szilázsok gyakran hajlamosak a penész- és élesztőképződésre. A silózás alatti lehűlés naponta nem lehet több 1 °C-nál. Amennyiben a szilázslehülés túl csekély mértékű, a képződött tejsav ismét lebomlik, és a szilázs egyensúly felborul. A silózásnak legalább 5-6 hétig kell tartania. Semmi esetre sem szabad a silót felnyitni, ha a hőmérséklet még 20 °C felett van a takarmányrakásban, mivel azzal egy gyors romlást programoznak be előre. Bizonyos körülmények között a legjobb eljárás a fóliatömlős silózás lehet. Ezt számos Mecklenburg-Vorpommern-i (Wolf és mások), és szászországi (Steinhöfel és mások) vizsgálati eredmény hatásosan igazolhatta. A préselt szeletek fóliatömlőkben történő silózása közel minden vizsgálatban optimálisan zajlott le. A 3,5 pH-értékek, mindegy hogy biológiai silózó anyaggal, vagy anélkül, a 2-3,5%-os szárazanyag silózási veszteségek a mérleghálókban ezt hatásosan bizonyították. A silótakarmány takarmányérték változása a szilázshoz viszonyítva csekély mértékű volt, és a cukor tejsavvá történő lebomlásával lehetett indokolni. A szél- és felületi veszteség a fóliatömlőben 0-val egyenértékű. Amennyiben a silótakarmány több mint 18% szárazanyaggal rendelkezik, akkor csurgalék lé sem keletkezhet, mivel a pektinek különleges hatása révén lekötve marad.

A Kelet-Európai államokban a cukoripar az üzemi struktúrák és a szarvasmarha állományok miatt, valamint gazdaságossági okokból a szeletszárítást gyakran teljesen feladta. Tudták, hogy egy jó marketing koncepcióval a préselt szeletet a tehéntartók számára értékesíthetik. Egy tehén egész évben 5 tonna préselt szeletet képes elfogyasztani. Azért, hogy a koncepció sikerüljön, és tartósan eredményesen működjön, a résztvevőknek fontos előfeltételeket kell megteremteniük. A préselt szeletekről szóló kiadványban megpróbáltuk ezeket a kérdéseket részletesen tisztázni.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

18. Kérdés
Biztonságos mint egy kondom?
A madárkártételtől a penészgombáig

A takarmányok tejsavas erjedéssel történő tartósítása szigorúan anaerob eljárás. Amennyiben levegő jut a rendszerbe, jelentős veszteségek nem zárhatók ki. Amint a 18.1 ábrából világosan kitűnik, már csekély mértékű fóliatömlő sérülés a silótakarmány függvényében fokozott tápanyagkilégzés és romlás következményével jár. Megfelelő védő intézkedésekre van szükség, amelyek segítenek a fólia sérülésének megakadályozásában (madárvédő hálók, elegendő terület a közlekedő utak mellett, legelők illetve vandalizmus, stb. esetén kerítéssel történő védelem).

A képek bemutatják, hogy az értékes takarmányokat a fóliatömlőben milyen jól és egyszerűen lehet és kell megvédeni.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

19. Kérdés
A fólia le és azután?
A darutól a maróig

A fóliasilózással szemben egyik leggyakoribb kritikus pont a fóliatömlőből történő takarmánykivétel lehetősége. Kritizálják a megfelelő gépesítés hiányát, a fokozott munkaráfordítást, a nehézkes töltési eljárást a fóliamaradványok nem kívánt felvételével kapcsolatban, a rossz idő esetén fellépő problémákat, a takarmány-keverő kocsik által való felvételt és egyebeket. Az itt szemléltetett képsorozat bemutatja, a kivételi lehetőségek sokrétűségét, amelyeket a gyakorlatban alkalmaznak. Bemutatja a hiányosságokat is, és a nem csábító változatokat, mivel az emberi tényezőnek, mint oly gyakran, nagy jelentősége van.

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »

20. Kérdés
Környezetbarát a fóliatömlős silózás?
Az anyagok körforgása

Mivel a termelési eljárásokat a mezőgazdaságban egyre inkább egy körforgó gazdaság értelmében kell értelmezni, egyre inkább arról van szó, hogy ezeket a körforgásokat célzatosan befolyásolják, ezeket átláthatóvá tegyék, és kidolgozzák a mezőgazdaság ökológiai teljesítményét. A takarmánytermelésnek, a takarmány tartósításnak és végül a takarmány állatok révén történő értékesítésének fontos ökológiai jelentősége van, mivel itt fokozott mértékben kerül eldöntésre, hogy a bevitt tápanyagok az állati nyers terméken, vagy biológiai hulladékon keresztül hagyják el a körforgást. Mivel ezzel szemben a szarvasmarha takarmányozásban az alaptakarmány 80%-ban a legfontosabb tápanyag- és energiaszállító, az alaptakarmányok előállításának, tartósításának és értékesítésének központi jelentősége van az állattartási anyagok körforgásában. A környezetbarát alaptakarmány előállítására, tárolására, tartósítására és végül az értékesítésére irányuló feltételezések a következők:

I. A tápanyag input-ok csökkentése az üzemi körforgásban és a biológiai hulladék csökkentése a takarmány előállítás és az állati felhasználás során.

• A közvetlen tápanyagveszteségek minimumra történő csökkentése a növekedéstől a takarmányvályúig terjedően.
  (Kilégzés, kimosás, romlás, utóerjedés, mechanikus veszteségek, csurgalék lé, szélrészek, termikus veszteségek)
• A közvetett tápanyagveszteségek minimumra történő csökkentése a rendelkezésre álló tápanyagok csökkentett értékesítésével (Változás a forró erjesztés révén, mikrobiális tápanyagmegváltozás, tápanyagromlás, egyensúlyhiányok a takarmányban, takarmányadag optimálás a különböző takarmányrészek révén.
• Az értékesíthető tápanyagok maximális átalakítása állati teljesítményre (A fenntartó szükséglet részarányának minimalizálása az össz-szükségletben)

II. Felületbevonatok és betonépítmények elkerülése (Beruházási romok az üzem felbomlása esetén)

III. A nem újrahasznosítható anyagok elkerülése (... fólia-újrahasznosítás )

25 szász üzemben 1995-től 1997-ig 48 silózási kísérletet végeztek. Különböző szárazanyag tartalmú és érési stádiumú lucernát, füvet, silókukoricát, préselt szeletet és sörtörkölyt silózó anyaggal, és anélkül, fóliatömlőkben tartósítottak. A vizsgálat súlypontjait képezte a silótakarmány takarmányérték-változásának mennyiségi kifejezése a tartósítás során, a tartósítási veszteségek mennyiségi kifejezése a mérőhálókban, és a tartósítási eredmény és -folyamat mennyiségi kifejezése.

Fóliatömlőkben történő tartósításnál az alábbi átlagos szárazanyag veszteségekkel lehet számolni:

« vissza a tartalomjegyzékhez »

« vissza az oldal tetejére »